rendelkezési és nyomozati elv: a rendelkezési elv a perjogban általában azt jelenti, hogy a bíró többnyire kötve van a felek által előterjesztett kérelmekhez és nyilatkozatokhoz; a nyomozati elv ellenben azt fejezi ki, hogy a per folyamatát nem annyira a felek kezdeményezései, mint inkább a bíróság hivatalból végzett cselekményei viszik előre. - Az Egyh-ban a kizárólag magánérdekekről folyó ügyekben a rendelkezési elv érvényesül. A büntető ügyekben, valamint más, az egyh. közérdeket (pl. a házassági köteléket: 1691.k., a különválást: 1696.k., a mpp. által közérdekűnek ítélt más témát: 1431.k. 1.§) ill. a lelkek üdvét érintő ügyekben a per törvényes megkezdése után a bírónak hivatalból is el kell járnia (1452.k. 1.§). Ilyenkor tehát a per bevezetése után már nem a szoros értelemben vett rendelkezési elv érvényesül, hanem a nyomozati elv jut túlsúlyra. - A bíró bármilyen ügyben jogosult, de nem mindig köteles pótolni azokat a hiányokat, melyek a bizonyítékok beterjesztése v. a kifogások ellenvetése terén a felek gondatlanságából fakadnak. A bíró erre a pótlásra akkor van felhatalmazva, ha ezt a súlyosan igazságtalan ítélet elkerülésére szükségesnek találja. Az ilyenfajta pótlás elvégzésekor tiszteletben kell tartani az 1600.k. szerinti feltételeket. Sz.Sz.A.

Erdő 2003:717.